Az utolsó murai simatok?

Naponta állítólag 50 faj hal ki a Földön az emberi közre működésnek köszönhetően. Ez egy hihetetlen szám, de valószínűleg van igazság mögötte. Hát a sima tok barátunk sem egy sűrűn elforduló horgászhal, de néha hallok híreket , hogy pergetés közben a Murában egyet-egyet megakasztanak. Kiugrálós mutatványaival azonban általában kereket szokott oldani a meglepett horgász horgáról.

Mi sem meglepő, hogy a Murán és a Dráván is dívik az orvhalászat. Vannak engedéllyel rendelkező kisszerszámos halászok is, de ők vannak kevesebben.

Korábbi cikkeinkben is utaltunk arra, hogy az orvhalászatot művelők ezt a foglalkozást nem tartják bűnnek. Hiszen a folyó mellett nőttek fel, ez a megszokott viselkedésforma. Meg hát valljuk be őszintén néhány polgártársnak a lopás magától értendő, mint a régi átkosban.

Cekkeres a folyó felé kerékpározó munkásruhás ember fel sem tűnik senkinek, meg hát kimer szólni neki? Beígért verések, felgyújtom a házad kijelentések, hamar elveszik az ember kedvét, hogy „márászkodjon” a rabsicokkal. Könnyebb azt mondani, hogy senki nem csinál semmit, mikor meg ott a lehetőség mindenki hallgat, vidéken ez különösen probléma. Az emberek nem mernek belemenni bizonyos dolgokban. A saját korosztályomnál azonban én úgy látom hogy meg van a hajlam arra hogy változtasson ezeken a megszokott dolgokon!

A sok pozitív visszajelzés is ezt mutatja.

A Mura és Dráva Zala megyei szakaszán köztudott, hogy régóta dívik az orvhalászat, több tíz éves hagyományai vannak a gereblyézésnek, 4 és 6 méteres emelős halászatnak. A háló egy kis szatyorban elfér. A pálcák és a többi felszerelés a parti dzsumbujban eldugva, nem kell cipelni.

A sok-sok hírfoszlány között már korábban is megütötte a fülemet egy murai tokról szóló. Utána nézve a témának, találtam utalásokat az előfordulására, volt pár horgász beszámoló is róla, mint a fentiekben említettem. Egy tudományos feldolgozás mint Drávai halfajt említi. Mura-Dráva kapcsolatából eredően a Murában is jelentkezhet a sima tok.

A konkrét információ a Mura murakeresztúri szakaszán hálóval fogott nagy méretű tokról szólt, de mint említettem olyan legenda számba ment.

A minap a posta fiókomat böngészve egy levelet találtam amiben egy fotó volt mellékelve. Azt hittem nem jól látok, a megjegyzés annyi volt, hogy:” Ez talán az utolsó murai tok?”

Ez talán az utolsó murai tok?

Hozzáteszem, hogy maga a történet kb. 4-5 éves történet.

A képen látható barátunk éppen láncon tartja ezt a tokot, mint egy kivéreztetett disznót! Nem tudom rántva vagy paprikásnak lett e elkészítve, ez nem derül ki ugye, de kíváncsi lennék mi is történt vele. Az orvhalász kiléte ismeretes, de hát azok a fránya személyiségi jogok, de véleményem szerint így is van aki felismeri őt.

Hát íme a bizonyíték, hogy ez a ősrégi valódi hal még előfordul a Murában, annak ellenére, hogy a gátak miatt teljesen édesvízi életre van kárhoztatva.

Van azért hivatalos rekord is amit egy horgász fogott a Drávából (1989, 147 cm, 20,5 kg-os volt.

Meg is ragadom az alkalmat, hogy aki ismeri ezt a sporttársunkat, jelezze felénk, hiszen örülnénk, ha egy beszámoló erejéig tudnánk beszélni vele!

Hivatalos információk a Sima tokról

Elterjedése

A sima tok elterjedési területe a Duna medencéje (a Duna mohácsi szakaszától lefelé), ritkán előkerül a Tiszából és a Drávából is. Védett!

Megjelenése

A sima toknak 12-15 hátvértje van, az első hátvért a test legmagasabb pontja. A halnak 55-66 oldalvértje és 12-16 has vértje is van. Teste feltűnően vaskos, zömök, orra rövid, kúposan tompuló, alsó ajka egységes, középen nem szakad meg. Kerekded keresztmetszetű bajuszszálai a belső oldalukon rojtozottak. A sima tok felül élőhelyétől függően hamuszürke, vörhenyesbarna vagy sötétbarna, oldalai világosabbak. A hasoldal és a vértek piszkosfehérek. Valamennyi úszója enyhén szürke árnyalatú, a hasúszók olykor sötét foltokkal. Testhossza ritkán elérheti a 200 centimétert. Súlya általában 8-10 kilogramm, maximálisan 40-50 kilogramm.

Életmódja

A sima toknak 4 formája ismert: a Dunában, a Vaskapu-szoros (Románia) felett az édesvízi forma él, amely már nem vándorol a tengerbe, hanem a Vágban, a Tiszában, a Marosban stb. ívik. A három másik forma íváskor a tengerből úszik fel a folyókba. A Kaszpi-tenger körzetében ősszel (a teleléshez kapcsolódva a folyók mély, nyugodt mederrészeibe) vagy tavasszal vándorolnak fel. Valamennyi forma március-májusban ívik.

A sima tok tápláléka a vízfenék talajában élő gerinctelen állatok (főként puhatestűek), valamint fenékhalak.

Forrás: Google, Wikipedia