Horgászparadicsommá válhatnánk

Halászati kvóta bevezetésével, az ívási helyek megóvásával, átgondoltabb haltelepítéssel kellene természetes vizeink halállományának mennyiségét növelni. Mint egy minapi konferencián elhangzott: mindezek segíthetnek abban, hogy Magyarországon fellendüljön a horgászturizmus, s akár a foglalkoztatás is javuljon a folyóink és tavaink menti településeken.

Természetes vizeink élővilága évről-évre fogyatkozik, s bár mára elérték önfenntartó képességük határát, de gyors és radikális intézkedésekkel megmenthetők – e problémafelvetéssel indult az a konferencia, amelyen környezetvédelmi és vízügyi szakemberek, a halgazdálkodás területén dolgozók, illetve a horgászat iránt elkötelezett érdeklődők vettek részt.

Nyílt hozzászólás

Nyílt hozzászólás a „Vérfürdő a Dunán és tavainkban” c. íráshoz! 

Ha kicsit legörgetitek a “Dunai fosztogatók!” hozzászólásainak listáját, láthatjátok, hogy “sunflowers” talált egy cikket, amelyben a neszmélyi és a szigligeti harcsagereblyézés és rabsic tevékenység apropóján Neszmély polgármesterét szólaltatják meg az ottani helyzetről és a Tatai Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója – mint az Öreg-tó és a Réti-tavak tógazdája- is kifejti a véleményét az orvhorgászokkal kapcsolatban.  A cikk mondanivalója két korábbi, téli írásomon alapul, mondatrészek visszaköszönésével… de ezzel nincs is semmi baj, örömmel veszem, ha szófordulataim másoknak is elnyerik tetszésüket.

Elsőként „sunflowers” vette észre a látszólag közönyösen megszólaló egyik alany mondandójában rejlő turpisságot, hozzászólási rovatomban helyesen kritizálja a szenvedélyes horgász-polgármester álláspontját, gereblye ügyileg.

 A rapsicok gyalázatos tevékenységének szívszorító nyomai.